Ülő életmód okozta agyi ártalmak
Az ismeretterjesztő írást Oláh Szabolcs, PhD, neurobiológus-kutatónak köszönhetjük, akinek az aggyal kapcsolatos kutatási eredményeit számos, nemzetközileg elismert tudományos folyóiratban (pl. Nature) publikálták már.
A sok üléssel járó életmód (szedentáris életmód, a latin sedere ülni igéből) káros hatásaival egyre több alkalmazott tudományos kutatás foglalkozik. Egy közelmúltban megjelent, 14 éven át tartó, 123 ezer fő részvételével zajlott amerikai kutatás például (Patel et al, 2010) a napi 6 óránál hosszabban ülő nők és férfiak esetében 40%-kal, illetve 20%-kal nagyobb halálozási arányt tapasztalt azokhoz képest, akik kevesebb mint 3 óra napi ülésről számoltak be. A szedentáris életmód fokozott mértékben vezet szívproblémákhoz és stroke-hoz, romló vénás keringéshez, és közvetve, elsősorban a keringési paraméterek rosszabbodásán keresztül agyi-gondolkodási problémákhoz (Owen et al, 2010). Ez utóbbiakat fogom egy kicsit részletesebben taglalni.
Strukutrális-élettani szinten az ülő életmód az eddig adatok szerint többféle agyi elváltozást okoz. A legfontosabb élettani következmény az agyi véráramlás csökkenése hosszantartó ülés következtében, ez a folyamat számos tanulmány szerint rendszeres fizikai aktivitás közbeiktatásával az ülőmunka során kiküszöbölhető (Carter et al, 2018; Perdomo et al, 2019; Zlatar et al, 2019). Emellett a csökkent agyi véráramlás csökkent glükóz-ellátást is eredményez, így az agy energia-ellátása is zavart szenvedhet, ez növeli a kockázatát a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának (Wheeler et al, 2019). Ebből a szempontból fontos megemlíteni, hogy mind az agyi véráramlás csökkenése mind az agy energiaellátásáért felelős glükóz metabolizmus zavara jelentősen megnöveli a kockázatát az időskor demenciák, elsősorban az Alzheimer-betegség kialakulásának, nem véletlen, hogy születtek olyan tanulmányok, melyek összefüggéseket találtak a lecsökkent fizikai aktivitás és az időskori neurodegeneratív betegségek kialakulása között (Wheeler et al, 2019; Zlatar et al, 2019; Raichlen & Alexander, 2014). Emellett egy nemrégiben publikált tanulmány azt mutatta ki, hogy azon vizsgálati személyek mediális temporális lebenye (mely az emlékezeti folyamatokért felelős egyik legfontosabb agyi struktúra), akik több időt töltöttek naponta üléssel, szignifikánsan vékonyabb (Siddarth, 2018).
Ami a gondolkodási folyamatokat illeti, egy nemrégiben megjelent összefoglaló tanulmány (Falck et al, 2017) szisztematikusan átfésülve a szakirodalmat az ülőmunka agyi káros hatásairól azt találta, hogy az összes addig megjelent cikk a meghosszabbodott ülőmunkával párhuzamosan romló gondolkodási folyamatokat talált a vizsgált alanyoknál. Az egyik tanulmányban (Baniqued et al, 2018) vizsgált idősebb felnőtteknél egy 6 hónapig tartó vizsgálat, melynek során minden nap élénk sétával dúsították fel a vizsgálati személyek napi programját, nemcsak általános egészségi állapotukat javította, hanem számos gondolkodási funkciójukat (munkamemória, következtetési képességek, gondolkodási rugalmasság) is, melyet pszichológiai tesztekkel mértek. Egy másik tanulmány (Richards et al, 2003) azt találta, hogy azoknál a vizsgálati alanyoknál, akik esetében 36 éves korukban nagyobb fizikai aktivitást mértek, 43-53 éves koruk között szignifikánsan lassabb memória-romlást tapasztaltak.
Összességében elmondhatjuk, hogy a sok üléssel járó életmód a kutatások tanulsága szerint a gondolkodási folyamatok hanyatlásához vezetnek, de ez a hatás megfordítható, ha rendszeres időközönként megszakítjuk az ülési tevékenységet valamilyen közbeiktatott fizikai aktivitással.
Hivatkozások
Baniqued et al., Brain Network Modularity Predicts Exercise-Related Executive Function Gains in Older Adults, Frontiers in Aging Neuroscience, 2018, 9.
Carter et al., Regular walking breaks prevent the decline in cerebral blood flow associated with prolonged sitting, J. Appl. Physiology, 2018, 125: 790-798.
Falck et al., What is the association between sedentary behaviour and cognitive function? A systematic review, Br. J. Sports Med., 2017, 51: 800-811.
Owen et al., Too Much Sitting: The Population-Health Science of Sedentary Behavior, Exerc. Sport Sci. Rev., 2010, 38(3): 105-113.
Patel et al., Leisure Time Spent Sitting in Relation to Total Mortality in a Prospective Cohort of US Adults, Am. J. of Epidemology, 2010, 172.
Perdomo et al., Effects of alternating standing and sitting compared to prolonged sitting on cerebrovascular hemodynamics, Sport Sciences for Health, 2019.
Raichlen & Alexander, Exercise, APOE genotype, and the evolution of the human lifespan, Trends in Neurosciences, 2014, 37.
Richards et al, Does active leisure protect cognition? Evidence from a national birth cohort, Soc. Sci. Med., 2003, 56(4): 785-92.
Siddarth et al., Sedentary behavior associated with reduced medial temporal lobe thickness in middle-aged and older adults, PLOS One, 2018.
Wheeler et al., Sedentary behavior as a risk factor for cognitive decline? A focus on the influence of glycemic control in brain health, Alzheimer’s & Dementia: Translational Research & Clinical Interventions, 2017, 3: 291-300.
Zlatar et al., Dose-dependent association of accelerometer-measured physical activity and sedentary time with brain perfusion in aging, Experimental Gerontology, 2019, 125.
